4. Pszichoszomatikus konferencia – A krónikus-komplex betegségek és a pszichoszomatika

Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság

                 4. Pszichoszomatikus konferencia

 

A pszichoszomatikus betegek ellátása komoly nehézségekbe ütközik a gyakorlatban. A klinikai kép alapján egyszerre több szakember vehet részt az ellátásban, de a legtöbbször senki sem válik a beteg gazdájává. A beteg hánykolódik az ellátórendszerben, ide-oda küldözgetjük, és ez számára, és az egész ellátórendszer számára is indokolatlan többletterhelést, és egyben az ellátás elégtelenségét eredményezi.

Az ilyen betegek ellátásának alapfeltétele tehát a konzultáció, a szakemberek párbeszéde. Az eltérő nyelv és szemlélet miatt azonban ez korántsem könnyű.
A konferencián egy hazai téren új esetmegbeszélő módszert szeretnénk kipróbálni. A módszer alapjai Németországból, az uexküll-i pszichoszomatikus iskolából származnak. Lényege, hogy egyesíti a hagyományos, megoldás-központú esetmegbeszélés, és az orvos-beteg-kapcsolatot a fókuszba helyező Bálint-csoport előnyeit.

Egy-egy esetmegbeszélés terveink szerint a következőképpen zajlana:

1. Az esethozó előre megfogalmazott, szakmai tanulságokkal kecsegtető esetet ismertet mintegy 15-20 percben. Az esetismertetés ötvözi a hagyományos, előadás-szerű és a „bálintoid” elemeket, amennyiben a szakma-specifikus szempontok ismertetése mellett saját élményeknek, meglátásoknak, szubjektív szempontoknak is helye van. Ezt követően a csoport rövid kérdéseket tehet fel az esethozónak.

2. Az esethozó a Bálint-csoportból ismert módon mintegy kivonul az esetmegbeszélés közös teréből.

3. Ezt követően rövid véleménynyilvánítások hangzanak el, többek között az alábbi szempontok lehetnek fontosak:

1) Mi tűnik fel a csoportnak az eseten?

2) Miért fontos ez?

3) Mit szeretnénk még tudni az esetről?

4) Hogyan értenék meg az egyes résztvevők az esetet a saját foglalkozási hátterükkel?

5) Képzeljék el a csoporttagok, hogy az ő betegükről van szó; hogyan járnának el?

6) Keletkezett a csoportban egy közös valóság az esetről és mi annak a közös valóságnak a tartalma?

 

4. Az esethozó bevonása után még az alábbi két szempontot tárgyaljuk:

1) Mit kezd az esethozó most a csoport visszajelzéseivel?

2) Hogyan élte meg az esethozó a moderáció folyamatát? (A moderáció is a csoportmunka része.)

A moderátor mindvégig ügyel a műfaj által megkívánt, alább felsorolt szempontokra:

1. az egész konferencia félkörös ülésrendben zajlik

2. résztvevők száma korlátozott

3. a konferencia műhelymunka jellegű

4. minden előadó, moderátor és résztvevő elkötelezetten az egész nap programján részt vesz

5. az eset előadása demonstrációs jellegű, reflektált, nem szupervízió, nem vizsga: terápiás helyzet, folyamat, esetkoncepció tanulási-továbbképzési jelleggel, interdiszciplináris szemléletben, bio-pszicho-szociális, ellátási és képzési témákkal

6. az esetek legyenek tanulságosak, kérdéseket felvetőek

7. legyen világos az esethozó szakmai háttere és az esetre vonatkozó feladatköre

8. általában panaszolják, hogy az „esetmunka” az utóbbi időben háttérbe szorul, ezért nincs is ebben igazán tapasztalatunk (ez feltehetően azzal függ össze, hogy diagnózisok, terápiák néhány lényegesnek tartott objektív adattal elintéződnek, de éppen ez a rendszerszerű gondolkodás halála, itt keletkezik a pszichoszomatikus vákuum)

9. mindenki számára a reflektálás a lényeg, nem a „megmondás”

10. a hozzászólások ne legyenek kiselőadások, legyenek kifejezetten rövidek, ne legyenek kioktatók, legyenek meditatív-asszociatív jellegűek, közvetlenek, tudományosak

11. maradjunk „fókuszban”

12. ne sértsünk meg senkit

13. beszéljünk személyes stílusban

14. interdiszciplináris értelemben mindenkinek csak fél tudása lehet, nincsen interdiszciplináris szakértő, egymástól kell tanulni, a másik szempontjait-álláspontjait komolyan vesszük

15. igen fontos az idők betartása, s általában a „csoportfegyelem”

A megfigyelő az esetmegbeszélés után rövid visszajelzést ad a csoportmunkáról. Ezt követően a moderátor zárja le az esetmegbeszélést.

Bízunk benne, hogy konferenciánk tartalmas, tanulságos lesz mindnyájunk számára.

 

Téma:

A krónikus-komplex betegségek és a pszichoszomatika. A szakmák párbeszéde.

          

 Idő:  2013 november 15. péntek, 09.00 – 17.15 óra

Hely: SE Nagyvárad téri egyetemi tömb, 21. emelet, konferencia terem

Program:

09.00 órától regisztráció

09.15 Köszöntő, megnyitó

09.20 A konferencia szerkezetét ismerteti: Dr. Harrach Andor

09.30 Bevezető előadás a témához – Dr. Harrach Andor

10.00 órától esetmegbeszélő interdiszciplináris csoportmunka előkészített esettanulmányok alapján, moderátorok közreműködésével („Szomatikus-pszichoszomatikus integratív kazuisztika”, a Bálint csoport módszernek egy modifikált változata).

Esethozók: Dr. Eörsi Dániel, Dr. Guseo András, Dr. Németh Tünde, Dr. Polner Kálmán

Moderátorok: Dr. Sztanó Flóra, Dr. Major János, Dr. Ormay István, Dr. Purebl György

Megfigyelők: Dr. Boga Bálint, Dr. Dobó Katalin, Dr. Lakosi Gabriella

16.15 – 17.15 : kerekasztal (esethozók, moderátorok és megfigyelők), majd záró megbeszélés valamennyi résztvevővel

A konferencia támogatója:

Mindennapi pszichológia