Beszámoló a Nemzetközi Bálint Társaság Konferenciáról

Heidelberg_20060420_015
Nagy várakozásokkal érkeztem a Nemzetközi Bálint Társaság Szeptember 7-11. között Heidelbergben rendezett szokásos, kétévi kongresszusára. Harrach Andorral ketten mentünk itthonról, új elméleti megfontolásokra, vezetéstechnikai fejlődésre, a hatásmechanizmusra való nagyobb rálátásra, új indikációs területekre éhesen.

A legnagyobb csalódást a szervezés színvonala keltette. Mint Esti Rimmer is megjegyezte, az érdi Bálint-hétvége százszor jobban volt szervezve májusban. Nem volt egyértelmű, mi hol van, nem ott és nem akkor volt a busz, ahova ígérték, stb. Ennél fontosabb kérdés, hogy a konferencia csoportbeosztásának alapelve nem volt transzparens, nem volt világos, miért került valaki a vezetőképző-csoportba és miért a sima Bálint-csoportba.

A számos előadás összességében mérsékelt mértékben hozott újdonságot. Volt egy jó összefoglaló a mentalizációról, de ezért kár 2×1000 km-t autózni. Voltak érdekes beszámolók új alkalmazási területekről, pl. angliai háziorvos képzésben a mentorok számára tartottak Bálint-csoportot, ahol a rezidenssel való kapcsolatukat mint esetet mutatták be. Van egy új, izgalmas hatásmechanizmus-kutatás, mely még az elején tart, de nagyon lényeglátóan arra keresi a választ, hogy pontosan mi indítja el a változást a résztvevőben (specifikus vagy nem-specifikus tényezők).

Mint mindig, az egyik kiemelt pillanat az Ascona-díjak átadása. Ez egy több évtizede rendszeresen átadott díja a Nemzetközi Bálint Társaságnak, melyre orvostanhallgatók pályázhatnak egyetemi tanulmányaik során az oktatásban résztvevő páciensekkel való kapcsolati tapasztalataik részletes elemzésével. Ezek a fiatal kollégák már az elején ráhangolódnak a komplex, kapcsolati alapú gondolkodásra, és ezt nagyon jó látni. Korábban rendszeresen voltak magyar díjazottak is, az elmúlt években azonban sajnos nem sok hazai pályázat született. Társaságunk egyik kiemelt célja az Ascona-díj hagyományának felmelegítése, szeretettel várjuk a mostani orvostanhallgatók jelentkezését.

Természetesen a konferenciában a csoport volt a legjobb. Iszonyú izgalmas, hogy milyen kulturális szemléleti különbségek vannak, de még izgalmasabb, hogy mennyire összeköt minket a felelősség, és hogy ebből mennyire hasonló helyzetek, érzések, szerepkonfliktusok következnek a világ bármely táján. Nemzetközi konferenciára azért érdemes menni, hogy átéljük, nem vagyunk egyedül, és a világ semelyik pontja sem tejjel-mézzel folyó Kánaán. Én legalábbis azzal jöttem haza Heidelbergből, hogy szép dolog a fejlett Nyugat, de én örülök, hogy Magyarországon lehetek orvos.

Dr. Eörsi Dániel