Becze Ádám: A Bálint-csoportmódszer: a humánus orvoslás gyakorlása

A Bálint-csoport gyakorló szakemberek számára szervezett esetmegbeszélő csoport, amely egy konkrét segítő-kliens (orvos-beteg) kapcsolatot, illetve annak alakulását dolgozza fel egy közös, egy-másfél órás beszélgetés során.

Bérharc, hálapénz, finanszírozás, jogszabály, minimumfeltétel, betegbiztonság, orvosi etika és eskü. Hívószavak, amik körül a magyar egészségügy világa forog – forrong. A vihar közepében és a statisztikai adatbázisok mélyén pedig ott ül egymással szemben két ember. Az egyik azért kereste fel a másikat, hogy segítsen neki, a másik azért van jelen, hogy segítsen az elsőnek, de legalábbis ne ártson. Salus aegroti … … nil nocere. Mégis, gyakran nem értik meg egymást, konfliktusba keverednek, érzelmeikkel vívnak vagy fojtják el azokat: de ők is örülnek, sírnak, dühösek és szégyenkeznek, és olykor bizony ártanak is egymásnak. Egy sajátos bizalmi (bizalmatlansági?) kapcsolat épül fel közöttük, amely azért hasonlít minden segítő foglalkozásban.
Sokszor tapasztaljuk, hogy nem értjük a betegeinket, döntéseiket, viselkedésüket. Valaki mindenáron műtétet szeretne, más hallani sem akar róla. Gyógyszert kér, de nem váltja ki; kiváltja, de nem szedi. Kockázatot vállal vagy kerül a végletekig. Minden szűrővizsgálatra elmegy, egyre sem megy el. Számunkra nem alarmírozó tünetek kapcsán súlyos betegségeket gyanít, számos kollégát felkeres másod- sőt harmadvéleményekért, óriási mappában gyűlnek a leletei. Ennek ellenére azt mondja, csak bennünk bízik. Nem követ semmilyen terápiás javaslatot, mégis mindig visszajár hozzánk tanácsért. Az interneten böngészik, de velünk szeretné megvitatni – szembesít az olvasottakkal, „tesztel” minket. Goromba, fenyegetőzik, kiabál, vagy meg akar ütni. Hajnali háromkor jön ügyeletre több hónapos panasszal.
A fenti helyzetekben a saját személyiségünk, élethelyzetünk, sőt aktuális lelkiállapotunk szerint néha legszívesebben sírnánk, nevetnénk, üvöltenénk vagy éppen feladnánk, felállnánk, és hazamennénk. Megtehetjük? Nem tehetjük meg? Mihez kezdjünk ezekkel az érzésekkel? Ignoráljuk őket, tűrjük, bírjuk? Vigyük haza? Fojtsuk alkoholba? Fussunk, karatézzunk, imádkozzunk, rajzoljunk?
Máskor mi orvosok, egészségügyi dolgozók megérintődünk egy beteg, egy család története, egy haláleset által, és velünk maradnak az ezzel kapcsolatos dilemmák, érzések hetekig, hónapokig, vagy akár egy egész életre. Kinek nincs ilyen története, ami időnként előjön megindítani vagy kísérteni?
Bálint Mihály magyar pszichoanalitikus világhíres csoportmódszere segíthet minket abban, hogy a segítő foglalkozásunkból fakadó, azzal óhatatlanul érzelmi terheléssel építő módon küzdjünk vagy barátkozzunk meg. Egyre inkább biotechnológusi munkánkban elismerjük a tényt, és reagáljunk rá, hogy emberek vagyunk és emberekkel foglalkozunk, alkalmasint törődünk. Könnyen és gyorsan kiégéshez vezethet, ha minderről nem veszünk tudomást, ugyanakkor az is, ha minden betegünkkel hosszan és mélyen empatizálunk. A két véglet közti életszerűségben segít eligazodni a Bálint-csoportban való részvétel.
A Bálint-csoport gyakorló szakemberek számára szervezett esetmegbeszélő csoport, amely egy konkrét segítő-kliens (orvos-beteg) kapcsolatot, illetve annak alakulását dolgozza fel egy közös, egy-másfél órás beszélgetés során. A csoportműködés keretfeltételei és szabályai hasonlóak, mint a legtöbb csoportos pszichoterápiában (titoktartás, bizalom, egymás figyelmes meghallgatása), azonban a Bálint-csoport nem terápiás célú összejövetel. Tartalmaz elemeket klinikopatológiai, esetkonferencia és önismereti, szociális támogató csoportokból, de határozottan különbözik ezektől. A Bálint-módszer semmiképp sem egyéni pszichoterápia, és nem direkt célja a tanácsadás, sem szakmai döntések (diagnosztika, indikációk, terápiaválasztás) meghozatala.

Mire jó akkor mégis?

Szakmai kommunikációnk fejlesztésére az egészségügy, a saját és a páciensek közös érdekében. Világszerte a műhibaperek, illetve már eleve a feljelentések tekintélyes hányada a hiányos, elégtelen betegtájékoztatás, vagy bántó kommunikáció eredménye. Kiemelten fontos lehet az egészségügyi dolgozók között a munkahelyi légkör és az ellátásszervezés szempontjából is. Befolyásolja az ismeretátadás, a tájékozott beleegyezés, ezáltal a saját gyógyító tevékenységünk hatékonyságát.
A Bálint-csoportnak kiégést megelőző hatása is van, szerepe lehet a primer prevenció, a burnout tünetek felismerése, a kisebb szervezeti egységeken belüli és az egyéni szakmai működés időben történő korrekciója terén. Egy laza, de szervezett keretet adhat továbbá az egyéni szakmai munka és szakmai személyiség fejlesztése kapcsán is. Olyan témákat érint önkéntelenül is, mint a saját szakmai kompetencia és felelősség bemérése, az énhatárok tartása segítőként, a saját viszonyunk tisztázása bizonyos típusú betegekhez és helyzetekhez. A csoportban tanulható az önreflexió, a teammunka-szemlélet, és a megtapasztalt visszajelzések ritkán megadatott lehetőséget jelentenek a szakmai önkép alakítására. Érdemes végiggondolni, hogy egészségügyi munkánk során hányszor, kitől kaptunk a szakmai fejlődést szolgáló visszajelzést, építő kritikát.

A Bálint-csoport keretei

Egy eset csoportos megbeszélése 6–15 fő részvételével, 2–4 hetente akár több éves folyamatban, többnyire azonos összetételű csoportban, a módszerben járatos, képzett csoportvezetőkkel. A csoport menete: az egyik résztvevő ismertet egy szakmai munkája során átélt történetet, amelyet a többiek csendben végighallgatnak. Ezután tényekre kérdezhetnek az esethozótól, aki ezt követően a csoportból visszavonul, megfigyelő lesz. A csoport reagál, megbeszélik az esetet szabad asszociációk, fantáziák segítségével, megosztják az érzelmeket, gondolatokat, majd végül az eset ismertetője reflektálhat a hallottakra. Legtöbbször meg is könnyebbül, jobban érti a szituációt, a beteget, esetleg önmagát is, a szereplők viselkedését.

Bálint Mihály (1896.12.13. – Bristol, 1970. 12.31.)

Bergsmann Mihály néven Budapesten született, édesapja körzeti orvos a fővárosban. A világháború alatt végezte az orvosképzést, ekkor találkozott Freud műveivel, 1919-ben Ferenczi Sándor előadásait hallgatta a Pszichoanalitikai Intézetben. 1920-tól első feleségével Berlinben élt és dolgozott, biokémia doktori munkája mellett az ottani pszichoanalitikus intézetben volt félállása. 1924-ben visszatért Budapestre, a magyar pszichoanalitikus iskola meghatározó személyisége lett. 1938 végén emigrált Angliába, ahol 1945-től a londoni Tavistock Klinika munkatársa. Itt második feleségével, a londoni családsegítő szolgálatnál dolgozó Eniddel megszervezik az első „Training cum Research” szemináriumokat előbb szociális gondozók, majd 1950-től gyakorló háziorvosok számára.London, 1957; Budapest 1961: megjelenik a kutatásaikat összefoglaló „Az orvos, a betege és a betegség” című könyve. Bálint Mihály az egyik legtöbbet idézett magyar orvos, több mint 50 országban ismerik és dolgoznak a módszerével számos segítő szakmában. A német pszichoszomatikus iskola és intézményrendszer, az angliai háziorvosképzés szerves részét képezik a Bálint-csoportok.

A Nemzetközi Bálint Társaságot 1975-ben Bálint özvegye, kutatótársa alapította, jelenleg 23 ország 27 tagszervezete tevékenykedik a szervezett mozgalomban, kb. 3000 regisztrált taggal, jellemzően többségük kiképzett Bálint-csoportvezető. A Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság 1990-ben alakult, fő célja a bálinti szemlélet terjesztése az egészségügyben, szociális szférában.